Sugarait a téli nap
Pazarul szórja,
S kék árnyékok rajza vetődik
A fehér hóra.
Hideg a téli napsugár,
Hideg a hó. De tán még
A fehér hónál is hidegebb
Ez a kék árnyék.
De leghidegebb bűvös kékje fenn
A fényes égnek,
Hiába mosolyg felhőtelenül,
Annál hidegebb, mennél kékebb…
Valaha rég, tenger sok éve bár,
Oly jól emlékészem:
Ép ily idegen ragyogott rám
Egy pár csodaszép nevető kék szem.
Forrás: Napkelet 6. évf. 7. sz. (1928. április 1.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése