Készen áll már életemnek Déva vára,
Egy életre be vagyok én ide zárva.
Nagy Kőműves titkos kézzel építette,
Láthatatlan most is ott áll még, felette.
Szivemnek sok rejtett zárját ösztönújja
Fel-felnyitja, meg bezárja vissza, újra.
Véremmel van megállítva minden kője,
Testem-lelkem táplálója, éltetője.
Hiába is lázadoznék: sorsom vára,
Egy életre be vagyok én ide zárva.
Ablakából vágyszemekkel ki-kinézek,
Nyári lombok, vadvirágok visszanéznek,
- Ez az arcom – rám ismernek első szóra,
Tudják, hogy a szívem sorsuk áhítója.
Bús jelennek színét-árnyát itt benn hordom,
Magyarnak és nőnek lenni – ez a sorsom.
Készen áll már rabsorsomnak Déva vára,
Egy életre be vagyok én ide zárva.
Forrás: Napkelet 5. évf.2. sz. (1927. február)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése