A havasok,m int dóm-pillérek állnak.
Alkony rózsállik az Ahorn-tetőn.
Lejjebb borókabokrok, térdelőn,
És fenyvesek fölnyúltan adorálnak.
Körötte vén fenyőgerenda-háznak
Búsa-homlokú, nehéz tehenek
Kövér gyepen némán kérődzenek,
S a vajverő legények dudolásznak.
Fehérfogú, bajúszos ajkukon
Tájszó vadméze csurran vastagon,
Amíg a forró tejlepényre várnak.
A fáradt nap, amint a mélybe tűnik,
Még megcsókolja ájtatos betűit
A kormos Gáspár-Menyhért-Boldizsárnak.
(Tirol)
Forrás: Napkelet 6. évf. 7. sz. (1928. április 1.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése