Halló, kíváncsiak!
Kis porszemek egy nagyobb porszemen,
Férfiemberek, asszonyemberek,
Rádiósok, repülőgépesek,
Betegek, bénák, balgák, nyomorultak,
Idehallgassatok:
Bennünket szépen békén hagyjatok.
Zuzzátok szét a teleszkópokat,
A csillagdákat romboljátok le,
Vágjátok a falhoz a rádiót!
Ne fedezzétek fel soha, soha
Azt a gépet, mely idáig röpít!
Itt semmi sincs,
Amért érdemes volna idejönni.
Nyomorúság van, úgy, mint nálatok.
Sírás, nevetés, cirkusz, céltalanság,
Harc, hajsza és halál.
Mindez egy fénylő pontba tömörül,
E pont ragyog estéitek egén,
S ti néven nevezitek, mondva: csillag!
A teremtett világ könyörtelen.
Benne egyetlen enyhülés: a látszat.
Őrizzétek meg szegény-magatoknak
S unokátoknak ezt
látszatot.
Nos, rajta hát:
Vágjátok a falhoz a rádiót,
A csillagdákat romoljátok le,
Zuzzátok szét a teleszkópokat.
Ugy csodáljátok – fegyvertelenül,
Tengerfájdalom hogyan tömörül
Csillaggá csalfa messzeségen át.
Forrás: Napkelet 5. évf. 3. sz. (1927. március)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése