Ti bűvös, bűnös tavaszi napok,
vágybujtogatók, méregkeverők!
Ti tündérlány-arcú boszorkányerők:
itt vagytok újra, hogy kínozzatok!
Vágy s mámoritalt töltötök a szív
ócska, pókhálós cserépkorsajába
s amforának álmodja magát, kába
reménykedéssel szomorú szívünk!
Szomorú szívünk, hitetlen hitünk,
nem élt életünk lobog fel mostan,
fekete fájdalmunk rőzsehalomban,
tavasz piros tüze égesse, temesse!
Most gyúl föl a vágy véresre, veresre,
most lobban a láng, most szökken a szikra,
most lendül a lélek, égre hajítva,
Tavasz keze dobja, Tavasz keze fogja!
Játéka vagyunk a labdaverőknek,
tündérlányarcú boszorkányerőknek,
bűvitalt keverő, nevető nőknek:
a bűnös, bűvös tavaszi napoknak!
Forrás: Napkelet 6. évf. 13. sz. (1928. július 1.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése