Ne, még ne menj, egy percre várj,
Dús-zöldű tavaszom napja jön ide is
Hónapos szobák nehéz levegőjét kiűzni,
Mint jó futású szél űzi sebesen
A röpke felhőket
S utánuk karmolva:
Rongyokba tépi könnyű selymüket.
Mint felhő vére csordul alkonyi napban
S kihűlt felhők lila-szederjes arca eltorzul:
Úgy torzul el s hal meg közelemből a tél is.
Várj egy percre, ne fuss a tavaszom elől,
Itt maradunk ketten dús-zöldű tavaszomban
Virágzó, drága gyümölcsfák alatt
S mezők zöld bársonyán heverészve,
Vagy kidöntött fák barna, korhatag törzsére pihenve
Jó-beszélgetések színes pántlikájával
Szorosan egybekötözzük magunkat,
S este fele hajlott hátú dombokon keresztül
Megtérünk kis házunkba.
A mi kincses, gazdag palotánkba,
Ahova az éj kíváncsi szeme sem sandít kajánul
Jó szavak meleg, kárpitos ágyára fektetlek otthon,
Hogy gazdag álmokat aludjál
Áldott, gyümölcsös ízű őszről.
Forrás: Szabolcsi Szemle
1934 I. évf. 6. sz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése