Pihék, pihék, ti szép pihék,
havas hegy, halk fehér vidék!
Helyet váltottak a színek:
a föld világít, mint az ég,
s az ég, akár a föld, sötét.
Hideg habszőnyeg: néma hó.
Üveggé dermedt méla tó,
tükrén korcsolyázik a hold,
a téli hold, a vén bohó.
Mint fény, oly tisztán száll a szó.
A Jánoshegy cukorsüveg,
habtorta a Margitsziget,
jeges-bólé a vén Duna,
menyasszonyfátyol a Liget,
így ül ünnepet a Hideg.
Hajamra is hullt pár pihe,
talán az Isten ejti le,
mert hiába jön majd a nyár,
nem olvasztja el semmi se…
nem tünteti el semmi se…
Forrás: Új Idők XLIII.
évf. 50. sz. 1937. december 12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése