Ha már nem vennének bennem szombatot
A jó érzések szent hozsánnái:
Szennyes, nyűtt-ingű, céda asszonyok
Lennének a rossz, fakó holnapok.
Ha piros dalok sem bimbóznának
A forró mának dús-tejű keblén:
Szikrázó dérré fázna a tegnap
S lelkem a mától be fájna, szegény.
S ha nem volna egy drága, drága nő,
Bús fejem köré karját övező:
A tegnap kínja hangolná halkra
A ma zongoráját: bús, fájó dalra.
Forrás: Szabolcsi Szemle
1934 I. évf. 6. sz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése