December 13 - Herczeg Ferenc Édesanyjának születésnapja. –

Akinek megadatott, hogy egyszer az életben kezet csókolhasson neki és egy negyedórát hallgathassa bölcs és derűs beszédét, az elmondhatja, hogy nem élt hiába.

Túl a kilencvenen, ma sem érzi éveinek súlyát. Tüdérkeresztanyja a bölcsője tette azt a csodaszert, amelynek feltalálásával tudósok százai hasztalan kísérleteznek: az örök ifjúság italát. Testben-lélekben rugalmasan fiatal tudott maradni. Ha a családja nem vigyázna olyan féltő szeretettel miden lépésére, minden mozdulatára, még ma is vállalná a nagy háztartás ezer apró-cseprő gondját.

Így is tud mindenről, ami a házban és a világban történik. Minden könyvet elolvas, minden újságot átlapoz, minden érdekli, mindenre emlékszik. A nemzeti Spanyolországról éppen olyan tájékozottsággal beszél, mint a Nemzeti Színház új darabjáról. Bár évek óta nem lépett ki a hűvösvölgyi csöndes villa kertjéből, tudja, hogy mit visel az elegáns dáma és hogy az ifjú festőművészek között ki a legtehetségesebb.

Nincs az a leányával versenyt bálozó, fiatal mama, aki jobban együtt érezne a mai nemzedékkel, mint Ú. Sohasem mondja, hogy „az én időmben bezzeg másképpen volt.” Megérti a bridzset és a rúzst, nem botránkozik meg a strandon, a pókhálóharisnyán és a modern táncokon. Legfeljebb a fogyókúra-őrületen csóválja olykor azt a szép, fehér fejét.

Büszke a korára. Titokban még hozzá is tesz egy-két évet. Ha néha meghűl és a családja aggódik érte, nevetve mondja:

- Hát mit akartok, meddig éljek még? Nem is való, hogy ilyen sokáig éljen az ember!

Herczeg Ferenc írja Emlékezései-ben: „Vajon miért ígér az Írás hosszú életet a jó gyermekeknek?... Nem ismerem a magyarázatokat, de én ilyenformának képzelem a bibliai gondolatmenet belső logikáját. Egy kezdetleges korban a gyermeki tisztelet főleg abban nyilvánul, hogy gondoskodik az elaggott szülők testi szükségleteiről. Ez a gondoskodás meghosszabbítja a szülők életét. Márpedig mindaddig, míg élnek a szülők, meg van a gyermekben az ifjúság érzése. Amíg maga mellett látja az előtte járó nemzedéket, addig lelkileg nem vénül el az ember. Ha pedig igaz, hogy a lélek építi magának a testet, akkor föltehető, hogy az ifjúság érzése csakugyan ifjító hatással van a testre é meghosszabbítja az életet.”

Herczeg Ferenc Édesanyja annyi rajongással, olyan elevenen beszél a szüleiről ma is, hogy szavaival szinte életre kelti a jóságos Hoffmann-házaspárt, akikről Herczeg Ferenc azt mondta, hogy náluknál igazabb lelkű és szeretetreméltóbb embereket soha életében nem ismert.

- Ha csak egy csöpp került belém és testvéreimbe a szüleink véréből – szokta mondani meghatottan Herczeg Ferenc Édesanyja, - akkor egyikünk sem válhatott rossz emberré.

Egy régi kis nemet gyermekverset idézget néha:

So tue das Gute

Und wirf es ins Meer.

Wissen’s die Fische nicht,

So weiss es der Herr.

Annak a gazdag, gyönyörű asszonyi életnek, amelynek aranyfényű őszi napjai itt folydogálnak abban a régi udvarházból idevarázsolt, búboskemencés, fehérfüggönyös, meghitt szobában, ez a kis ver lehetett a jelmondata. Két kézzel tette a jót, és ha a halak nem is tudtak róla, a jó Isten odafönt följegyzett mindent és már itt a földön megjutalmazta Őt.

Herczeg Ferencet adhatta a Hazának és végigkísérhette nagy fiát a dicsőségnek szédületes magasságokba ívelő útján.

„A Gondviselés különös kegyelme – írta Herczeg Ferenc akkor, mikor egész Európa az ő ünneplésétől visszhangzott -, hogy most, midőn hetvenéves fejemet az írógép fölé hajtva, ezeket a sorokat írom. Anyám ott ül a szomszéd szobában”…

Anya nem kaphatott az élettől ennél szebb ajándékot. Gyermek nem kaphat az élettől ennél szebb ajándékot.

Áldja meg a jó Isten Herczeg Ferenc Édesanyját és állítsa meg az Időt fölötte!

Forrás: Új Idők XLIII. évf. 50. sz. 1937. december 12.