Megyek vissza az idők mentén,
Utam árnyak szegélyezik,
Futni kezdek és meg sem állok
A régen eltünt évekig.
Ódon szobában ódon illat,
Kristály pohárban tiszta víz,
A boldogságom oly édes most,
Mint régesrég a szilvaíz.
Régi dátumot ír a tollam,
Homokórám homokja fut.
Hogy vissza többé e térhessek,
Istenem, zárd rám a kaput.
Forrás: Új Idők XLIII.
évf. 50. sz. 1937. december 12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése