Ha a világ kinn zuhog, dübörög
S száguldó orkán nyomán sír a rög,
Ha ablak alatt gyilkos vész tanyáz
S ránk leselkedik ott kin sanda gyász,
Ha élet-marta sebünk kivérzik,
Ha sír a jaj s a lélek mézit
Tegnapok raja orvul-orozva
Alattomosan mind elorozta:
Jó megbújni a magunk fészkén,
A magunk fészkén megbújni békén.
Csillogó pompa ha itt benn nincs is,
Meghitt félhomály, pompa is, kincs is.
Magunk, magunkban, magunknak élve
Zsongó éjszakán, viharzó télbe’
Nézni a zúgó, sötét világba
Oly jó, ha itt benn ég a lámpa.
Forrás: Szabolcsi Szemle
1934 I. évf. 6. sz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése