Sötét éjszakák bíborló láza
Lázas testedet ma is tépázza
S multba vénülő bús emlékezés,
Piros tegnapba jó feledkezés.
Vihar-nyoszolyád kéje még fullaszt,
Kísértő láza vadul rám hullaszt
Vér-színű vágyat, fojtó csókokat:
A tegnap-asszonya ma is simogat.
Ujjad hegyéről – tűz cikáz benne –
Rám porzik a kéj dús végtelenje
S piros éjszakák bíborló lángja
Lobbantja testem bíborló lángra
S hegyes nyelvű láng tüzet szúr belém;
A tegnap-asszonyát ma is érzem én.
Forrás: Szabolcsi Szemle
1934 I. évf. 6. sz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése