Szépség, holnap már az enyém vagy,
holnap itt pihegsz már kezemben,
holnap itt ragyogsz már szememben,
holnap itt mosolyogsz a számon,
holnap itt duzzadsz inaimban,
holnap itt tündökölsz agyamban –
de ma még várlak, várlak, várlak.
Ezer kis apró-cseprő bajban,
ezer karban, ezer zavarban,
ezer ütköző akaratban,
ezer hitben, ezer reményben,
ezer utaknak keresztútján,
ezer tündöklő, színes fényben
tétovázva s lekötve – várlak.
Szépség, én mindig terád vártam.
Kit szerettem, érted szerettem,
Kit gyülöltem, érted gyülöltem
s míg bukdácsoltam léha ködben,
a te képed fénylett előttem.
Ma mégcsak várlak, várlak, várlak,
de holnap – akarom megtalállak. –
Szépség, de szép lesz majd az élet,
az életünk! Hogy felragyog majd
bűvös prizmád fényében minden
suhanó perc megszínesedve.
Hogy ég majd minden! Milyen csend lesz,
tüzes, lobogó csend! és boldog,
boldog lesz az életünk, Szépség!
Forrás: Szabolcsi Szemle
1934 I. évf. 6. sz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése