I.
Köztünk jársz és kelsz, s mi reád megszokva tekintünk,
Rád, ki dicsőn állsz mint honfi a többi felett.
Ó ha fog élni hazánk, a jövőkor hű fia mit nem
Tenne: csak egy percig látna s lehetne veled!
II.
Jól ismer téged víz
és föld ősi hazánkban:
Jól ismerni az egy emberi had nem akar.
III.
A holdhoz
Felleges ösvényen látlak vándorlani ó hold!
Milly fenn jársz! S még is sok kutya rád felugat.
Járnál a földön, széttépne a sok dühös állat:
Jó, hogy nem vagy a föld vándora égi világ!
Forrás: Hölgyfutár 4. sz. 1849. nov. 18. Bp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése