Endre (?): Nőválasztás

Csinos leányka lágy ölén,

Ölelve őt, pihentem én;

Égett szivem, égett a szám,

Úgy csüngtem ajka bíborán,

Örök hűségünk esküje

Szent ihletéssel volt tele.

Reánk a mámi messzrül

Kacsint a pápaszem megül,

Rozsdás agyán a gondolat

Egyik a más után fakad,

Üszög szivén az érzelem

Még most is kéj-vágyat terem.

Míg én ölelem magzatát,

Irigység bántja a mamát!

**

Sovár tüzében égve hamvada,

S mellék szobába inte a mama:

„Öcsém uram! – szólott kacsintva rám –

„Öcsém uram megházasulna tán?...

„Öcsém uram szép, jó, derék, ügyes,

„Házamban ugy hiszem, hogy nőt keres;

„Házamban ugy hiszem, hogy nőt talál,

„Válasszon ön! választni rajta áll!”

Én szemmeresztve rája bámulék,

Mindegyre bámulék, mindegyre még.

’Válasszak é? választni is lehet?

’Hisz e kebel csak egy Idát szeret!

’Először, és mindég, örökre őt,

’Csak őt, csak őt e szende báju nőt.’

’S ki még az, a ki választatni vágy?!’

- „Öcsém uram! hát engemet kihágy?”

Bámulni még most jött reám a sor.

A máminak kedélye olly vidor,

De olly vidor, hogy nem kétkedhetém

Férjhez menési vágya lételén;

S míg a mamát mosolygva bámulám,

Idám, a szép, karját kitárta rám.

A mámi is kitárta karjait

Majd azt hivém, szivéhez is szorít.

„Választni hát még kétes is lehet,

„Egy nőt csupán, vagy nőt s százezeret?

„Engem, kezemmel jár a százezer,

„Idát magán, ő véle mit se nyer!”

- Nevettem én, nagyot nevettem én,

De még is gondolatba süllyedém.

S hogy messze űzzem keblemen a bút,

Még most Idám szivéhez nyilt az út:

Idámhoz ültem, ajka, mint a méz;

A mámi ránk most is kacsintva néz.

**

Pénzvágy s a sziv, vad harcra keltenek,

A harc alatt még keblem is remeg.

- Egy nőt csupán, vagy nőt s százezeret?

„Választni hát még kétes is léhet!?”

- Innen Idám, s hüségem esküje?

Mit ér a lány, ha nincsen semmije!

Esküm pedig? az eskü semmi más:

Kéj s élvezet között mulattatás!

- Onnan a mámi, mit tegyek vele?

- Köszvénnyel és huruttal van tele.

Ejh! mit! hiszen nem élhet ő soká,

A pénz zsebembe, ő a föld alá!

Választok én. – hatvanhat évü nőt,

Pénzét előbb és ráadásul őt.

S míg a leányt utólszor ölelem,

A mámikát oltárhoz vezetem!

Forrás: Hölgyfutár 28. sz. 1849. dec. 17. Bp.