Hazug Remény, ki engem csalogatsz,
Ugyan kérlek, légy egyszer már igaz
Mondd meg nekem, leszek é én szabad?
S ő szeret é engem? de ne tagadd.
Ha betöltöd forró kivánatom,
Illő jutalmadat én megadom.
Hiszek benned, mint igaz istenben,
Hozzád futok jó, és rosz ügyemben,
Sorsom legyen akármillyen kemény,
Azt fogom mondani: Jó a Remény!
Él a Remény, a szivek istene,
Én rajtam is hogy ne segitene!
Ha e szép igéretem nem elég,
Tudok egy szebb drága jutalmat még.
Kiváncsi vagy nemde, mi legyen az?
No megmondom, csak légy hozzám igaz.
Legédesebb nektar, mellyet maga
A szerelmes Zeüsz sem ivott soha.
E bájital egy deli hölgy csókja,
Kinek lettem örök imádója.
Nemde immár mindent véghez viszesz?
Engem szabaddá, s boldoggá teszesz.
Forrás: Hölgyfutár 23. sz. 1849. dec. 10. Bp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése