Fölháborodva hallom sorsodat,
Melly szétrepeszti tünde lantodat,
S mindenhatásu szellemed dalát
Elnémitandja hosszu éven át.
Fölháborodva hallom sorsodat,
Milly nagy nyomorral nyomja válladat,
S fájdalmasan, mint hüséges barát,
Kesergem e bajt nappal s éjen át.
Fájdalmas élet nyomja lelkedet,
De egy nemzet, melly szánja éltedet,
S mint megtudók keserves sorsodat,
Legott egy nemzet osztá kinodat.
Mi egy dicső dal? – isten szózata,
S te lelked illyen szózatok hona;
Ifju szivednek gerjedelmeit
Föllelkesiték tünde képzetid.
Dallál szerelmet és bus érzetet,
Dallál honodnak hős történetet.
Elbájolá e szép hazát dalod,
El – fön röpülő szép gondolatod,
Illy két dicső dal párosulva nagy;
Kazinci mennyből kitört lelke vagy!
Mi vagy hazánkban most? – egy napsugár,
Mellynek világa négy földrészre jár,
Fényes neved, mikint kevés másé,
Büszkén mondjuk: müved a hazáé.
Vigasztalódjál: ért még e haza,
Tisztel, becsül, szeret mint hű anya,
Imádkozandik drága éltedért,
S megadja a rég érdemelt babért,
S ha jön egy nap, hol ujra énekelsz,
Hol uj erőre, uj derűre kelsz,
S elbájolod még egyszer e hazát
- Hisz ugy szeretjük lelkednek dalát –
Egy nemzet fog tapsolni hallatán,
Soká mondják: légy boldog ezután.
*) Legnagyobb örömmel mondhatjuk, hogy Garaynk élete nincs
veszélyben, és egészsége lassan bár, de biztosan javulni kezd, s nemzetének
böcsülettel kiérdemlett részvéte legsikeresb gyógyszerül szolgáland ezentul is.
(Szerk.)
Forrás: Hölgyfutár 24. sz. 1849. dec. 11. Bp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése