Mióta elhagyálak, kedvesem!
Egy mély seb támadt itt belől szívemben,
Melly egyre vérzik s fáj keservesen.
Nem enyhűl és be nem gyógyul e seb,
Sőt mentől messzebb távozom tetőled,
Annál fájdalmasb, annál terhesebb.
Idő, te bölcs, ezüst szakállu ősz!
Te minden fájdalomnak orvoslója,
Enyhbalzsamoddal hozzám hijába jősz.
Éles tőr nálam az emlékezet,
E tőrrel és naponta fölhasítom
A balzsamodtól gyógyuló sebet.
Forrás: Hölgyfutár 9. sz. 1849. nov. 23. Bp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése