Aztán arról is gyakorta
El el gondolkodom,
Hogy töltöm majd napjaimat,
Ha megházasodom!
Millyen lesz majd feleségem?
Szőke avagy barna?
Piros lesz é? vagy halovány?
Szende avagy csalfa?
Szőke tudom sohasem lesz,
Nem nézek én arra
A leányra, a ki bármelly
Szép is, ha nem barna!
Piros lesz é? vagy halovány?
Pirosnak kell lenni!
Halovány lányt, nem akarok
Feleségül venni.
Haloványt szerettem egykor,
De az megcsalt engem...
Rózsa piros lányt kell tehát
Feleségül vennem!...
Szende lesz é? avagy csalfa?
Csala sohasem lesz!
Okos ember csalfa leányt
Feleségül nem vesz.
Illyen formán feleségem
Piros lesz, és barna,
És továbbá szende leend,
Nem pediglen csalfa.
Végre a mi nélkül nem is
Képzelhetek szépet:
tőrül vágott magyar legyen,
Nem pediglen német!...
Ha illyen lesz feleségem
Szép lesz, teste, lelke,
Mindig fogom őt szeretni
Tisztelve, ölelve!...
Ha van illyen lány hazámban
Jelentse ki nékem;
Ha akarja ma, vagy holnap
Ő lesz feleségem.
De azt is kell ám tudnia!...
Hogy nincs pénzem, házam!
Csak egy – faragatlan lágyfa
Vőlegényi ágyam!...
Forrás: Hölgyfutár 36. sz. 1849. dec. 27. Bp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése