Ki enyhitőleg átvonulsz
Bánatos éjszakáimon,
Hova maradtál, hova lől,
Fehér ragyogó csillagom?!
Ugy fénylettek sugáraid...
Emlékezem... emlékezem:
Hő ajka égett ajkamon,
Szive dobogott szivemen.
„Maradj, megválni nem tudok...
Maradj, ki tudja, látlak még!
Nézd... csillagunk fényben ragyog
Remélj... remélj, hisz jó az ég.”
Virasztok búban... egyedül...
Köny reszket szempilláimon:
Hova maradtál, hova lől
Fehér ragyogó csillagom?!
Forrás: Hölgyfutár 27. sz. 1849. dec. 14. Bp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése