Ne hajts a mendemondára,
Ülj a térdem kalácsára,
Átölellek két kezemmel,
Hadd nézzen már irigy szemmel.
Míg téted nem szerettelek,
Mind azt mondták az emberek,
Jaj de szennyes a kendője,
Nincs szegénynek szeretője.
De mióta hogy szeretlek,
Mind azt mondják az emberek,
Most már tiszta a kendője,
Van barna lány szeretője.
Még azt mondják, kicsiny vagyok,
Pedig már elég nagy vagyok,
Még azt mondják, hogy nem adnak
Az én kedves galambomnak.
Nem sirat egy rigót egy nyár,
Csak az legény, ki lányhoz jár,
Lám én járok egy barnához,
Forrón ölel ő magához.
(Krasznamegyei)
*) Erdélyi gyűjteményemből.
Forrás: Hölgyfutár 34. sz. 1849. dec. 22. Bp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése