Lantomat tekintve
Gyúlad érzetem,
S hurjait remegve,
Félve pengetem.
Mert mi dalt zenegjen
E levert kebel,
Mellyben fájdalomnak
Kínos árja kel?
Harcmorajt daloljak,
Vérpiros csatát,
Szablya, kard csapásit,
Nagy csaták fiát?
Zengjenek, ha tetszik,
Harcfiak csatát,
Harcfi zengje társa
Villogó vasát.
Nem riaszt fel engem
Semmi harcmoraj,
Nem heviti keblem
Dalra szablyazaj
Vagy szerelmi dalra
Gyuljon e kebel,
Mellyet annyi költő
Nyögve énekel?
Más ha néki tetszik,
Nyögje el dalát, -
Én nem érzem Amor –
Vérező nyilát.
Vagy Tokaj szüröttét
Zengje el hurom,
Bor hevitse keblem
S pezsgő billikom?
Szomjam a mi hűti,
Sziklatőben forr,
Nem Tokaj szürötte
S Rust növelte bor.
Zengjen ajkaimról
Honszerelm dala?
Óh, hisz e kebelnek
Honja elhala,
Szerteszét bolyongok
Messze- messze én,
Nincs hazám a széles
Föld területén.
Keblem ennyi dal közt
Egyre sem hevül,
S mégis dalra vágyik
Érzetem belül.
Vajh mi dalba ömlik
E kebel heve?
Nemde hattyudal lesz
Gyenge éneke!
Forrás: Hölgyfutár 33. sz. 1849. dec.21. Bp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése