I.
Én vagyok az erdők fia,
De nem ollyan haramia,
Előveszem furulyámat,
S ide csalom a rózsámat,
Hej huj, a rózsámat.
Elborult a Hajszabarna,
Volt szeretőm szőke, barna,
Míg a szőkét karolgattam,
A barnát elszalasztottam,
Hej, elszalasztottam.
Bársonymezőn sebes patak,
Szeretőim ide hagytak,
Foly a patak, de nem fut el,
Szeretőm is jön új, ha kell,
Hej huj, jön új, ha kell.
Kis gilice repdes a fán,
Turbékol a párja után,
S a fa alatt kanász bojtár
Téged rózsám ölébe vár,
Hej huj, ölébe vár.
II.
Szomorú az a fa, mellynek levele nincs,
Kesereg a legény, kinek mátkája nincs.
Ne búsulj kenyeres, nem jó az a bánat,
Elvesztettem én is szerelmes rózsámat.
Mint ősszel az idő neki szomorodtam,
Minden fa tövénél föl föl sohajtottam.
Az erdő zúgása, furulyám szólása,
Siralmas volt szivem minden dobbanása.
De szólott egy madár, és azt énekelte:
„Ha rózsád elhervadt, szakassz mást helyette.
Mentem, szakasztottam, s a szivemre tüztem,
Búsuljon, ki ráér, már most én helyettem.
III.
Aranysikos a kalapom
Karimája,
Rubint, és gyöngy az én rózsám
Picin szája,
Félre nyomom a kalapom
Karimáját,
Megcsókolom kedves rózsám
Picin száját.
Selyemkendő a nyakamon
Lobogósan,
Kacsingat rám a szeretőm
Mosolygósan.
Ne kacsingass olly hamisan,
Nézz szemembe,
Nem szeretek kivüled mást
Életembe.
Fehérvörös cifra szüröm
Messze látszik,
Vállam hegyén a zöld ággal
Csak ugy játszik.
Hajlog az ág, lábam alá
Hull a levél,
Gyere rózsám, betakarlak,
Csípős a szél.
Forrás: Hölgyfutár 21. sz. 1849. dec. 7. Bp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése