El akartam hozzád menni
Violám!
Kis ladikon elevezve
A Dunán.
De befagyott, hej befagyott
A Duna,
Nem mehetek édes rózsám
Sehova.
Paripát az isten nekem
Nem adott,
Elfelejtett adni, mikor
Más kapott.
Azért nem mék, hej azért nem!
Te hozzád!
Mert nem adott az uristen
Paripát!
De ha paripát az isten
Nem adott,
Adott, a mit más sok legény
Nem kapott –
Adott szivet, hűn szeretőt,
Meleget,
A millyen több a világon
Nem lehet.
Jobb a hő sziv, jobb mint a jó
Paripa,
A hol hő sziv dobog, ottan
Nincs hiba;
Meglátlak hát édes lelkem
Szép hivem,
Elvisz hozzád lánggal égő
Hű szivem.
Tód mit teszek? hát biz énnem
Egyebet;
Felolvasztom hő szivemmel
A jeget.
Tüzes szivem ráteszem a
Dunára,
Felolvasztja jegét, tüzes
Parázsa.
Akkor aztán előveszem
Ladikom,
Kis evezőm két kezemmel
Megkapom,
S addig gyorsan, szüntelenül
Evezek:
Míg galambom karjaidban
Nem leszek!
Forrás: Hölgyfutár 27. sz. 1849. dec. 14. Bp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése