Keblemben olly zsarnokilag uralg
Az életölő gyilkos fájdalom,
Önkénye korlátlan, mert nincs, a mi
Szörnyü hatalmával dacoljon.
Leomolva hevernek a remény
S szeretetnek gyenge oszlopai,
S ezek romjain emelkedének
A szívkeserv végetlen kínai.
Csak egy van,m i ingatlanul fönáll
A sokat szenvedett nő keblében,
A hit! melly erőt ada legyőzni
A kétségbeesést bensejében.
Ha örömök helyett éltünk utját
Gyászvirággal hinté be a végzet,
S elértnek vélt boldogságunk a bú
Tengerében hajótörést szenved:
Szemeinket, mellyekben a keserv
Gyöngye ül, emeljük fel az égre –
Hiszen búnkban csupán a hit ölel
Enyhet adó jóltevő keblére!
Forrás: Hölgyfutár 18. sz. 1849. dec. 4. Bp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése