Ugy vagyok lelkemmel, mint az éji lepke,
Melly a lánggal égő gyertyához röptében
Szárnyát elégette, s fájdalommal ottan
Vergődik a szoba egyik szögletében.
Éj borult e honra... és ez éjszakában
A mély fájdalomnak már több idő óta
Kialudt lámpája ujra meg van gyujtva,
Azt a balszerencse ujra megnyujtotta.
Elküldöttem lelkem, ezen könnyü lepkét
Hogy e láng fényében szárnyát megferessze,
Megfürödt... s az óta kinok közt vergődik,
Fel fel csap szárnyával – nem repülhet messze.
Forrás: Hölgyfutár 20. sz. 1849. dec. 6. Bp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése