Mint a hajó, űzetve hullám által,
Mellyről hallhatni még halk éneket,
S a lobogó végbucsut integet
Tavaszkor! ugy tűnél el bájaiddal. –
Fülemben még az édes csattogánydal,
Mitől megzendült a tavaszliget,
S a távolból a szép emlékezet,
Mint színes lobogó még visszaszárnyal. –
Bucsuzva állok én a partokon,
S a mint utána száll pillantatom,
Borús szemem könyű ragyogja át.
Hisz a hajó, melly gyorsan tova kel
Kincsem: boldogságom ragadta el.
S többé nem pillantom meg árbocát.
Forrás: Hölgyfutár 28. sz. 1849. dec. 15. Bp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése