Debrecennek városában
Szánkók repülnek hosszában,
A pusztákról víg legények
Összeesketőre jőnek.
Rozmaringos víg legények,
Pajkos nótát énekelnek,
S vigan halad... repül a szán,
Csak a menyasszony halovány...
Mással viszik esketőre,
Nem avval, kit szive kére;
Pedig szegény szeretője
Otthon siránkozik értte!
A lány is csak értte eped,
Szive majdnem ketté reped,
Mégis rozmaring van fején,
Menyasszonnyá lett a szegény...
A templom előtt megállnak
Vad fiai a pusztáknak,
S várakoznak a röst papra,
A ki a párt összeadja...
Csak a halovány menyasszony
Nem várja, hogy legyen asszony,
Hogy megesküdtessék szegényt
Apja akaratja szerént...
De a pap csak megjön végre,
Keresztet vesz a kezébe,
A lakodalmasok pedig
A szép oltárt körülveszik.
Az oltárnak közelébe
Várnak a tisztelendőre...
De a pap nem jött esketni,
Megyen egy holtat temetni...
És szól: „Várjanak csak kendtek,
Míg egy holtat eltemetek,
Bogár Jancsi meghalt tegnap,
Őtet eltemetni hítak...”
A menyasszony szivéhez kap...
Mert Jancsi, ki tegnap meghalt,
Szeretője volt a lánynak,
S áldozatja bánatának...
Temetésről megjön a pap
S a lányt, a ki szivéhez kap,
Kedvesének eljegyezi
Mint Jancsiját eltemeti!!!
Forrás: Hölgyfutár 24. sz. 1849. dec. 11. Bp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése