Szász Károly (1829-1905): Hogy hordja a szél a havat! (ballada)

 
Hah! Milyen ítélet! A tájt a vihar
Csapkodja fehéres szárnyaival!
Reszketve buvik és szüköl a vad.
- Hogy hordja a szél a havat!

„Pusztulj szemeimből! Gyalázatos, el!
Sirsz? Esküszöl? – ily bünt egyik se mos el!
Vidd csalfa könyüd’! Vidd esküszavad’!”
- Hogy hordja a szél a havat!

„Férjem könyörülj! Vagy csak ne ma hát!
Ily éjjel! Elüzni nem kéne kutyát!
Oh, gyermekemért! Hiszen a te fiad.”
- Hogy hordja a szél a havat!

„Az én fiam, ez. De a másik, a mely
Méhedbe’ szunyad még? – Gyalázatom, el!
Grófodhoz eredj! Most, csalfa, szabad!”
- Hogy hordja a szél a havat!

Világos az ablak; hangos a ház,
A vig zene harsog, a gróf hahotáz.
Esd, jajgat az asszony az ablak alatt.
- Hogy hordja a szél a havat!

„Mit gondol az asszony! Az istenér’!
Nászt ül ma a gróf, most rá nem ér!”
S bécsukja a kapus a tölgykapukat.
- Hogy hordja a szél a havat!

Hah, milyen ítélet! A tájt a vihar
Csapkodja fehéres szárnyaival.
Reszketve buvik és szüköl a vad…
- Hogy hordja a szél a havat!

Ki sír, nyög az éjben? Hol nyöszörög?
Nincs lomb a cserén, megfagyva a rög;
Kis uj csecsemő sir egy cserje alatt.
- Hogy hordja a szél a havat!

Föl a hegyre, le völgybe, vágtat a szél.
Nyomában a nő, - hogy el nem alél!
Föl hegyre, le völgybe, őrjöngve szalad.
- Hogy hordja a szél a havat!

Még fényes az ablak, hangos a ház.
Még vigad a nász, a gróf hahotáz.
A szép ara fázik, hahotája miatt.
- Hogy hordja a szél a havat!

Csak hallgat a férfi, az éji tanyán.
A kis fia kérdi: „hol édes anyám?” -
Véres havon mi tép, szaggat a vad?
- Hogy hordja a szél a havat!

Forrás: Koszorú – Hetilap a szépirodalom s átalános miveltség köréből. 3. évf. Első félév. 12. sz. Szerkeszti Arany János. Pest, Nyomatott Emich Gusztáv Magy. Akad. Nyomdásznál l865.