Wohl Janka (1841-1901): Csillagképek

 
I.
Ki mondja meg?
Mit rejt a mély, a kéklő égi sátor,
Hogy oly sovárgva vágy keblünk oda! -
Sietve futjuk át e földi pályát,
S megnyugvást nem nyutjhat e föld soha. -
Talán a menny virága vagy, Te ember,
És szíved nem virulhat fel, csak ott? -
Oh jaj! – a mennynek sincs örök tavassza,
Mert mennyben hervad, ki lenn elbukott.

Ki mondja meg?
Szemünk mit lát ha feltekint az égre,
Mosolygva néz le rá a mennyek kékje -
Egy valami úgy hí, úgy vonz, úgy kérdez…
Vágyában szívünk oly szakadást érez.
Ugy menne, szállna nemtudja mivé lesz -
Míg sírva elfakad – és most ő kérdez:
- Ha hisz, miért nem viszesz fel magadhoz?
Hiszen tudod, magam nem mehetek.
Még nem nőtt meg lelkemnek sovár szárnya,
S nyugtot e földön mégse lelhetek!
Ugy vágyom én már kebleden pihenni -
El innen! Oh csak innen vágyom el!
Nincs a mi többé idelenn marasszon,
Midőn te hisz nyugodni kebleden. -
Vagy tán nem is hisz? -
S megzendül egy ének,
s a menny felel: - Igen, én hílak téged!
És ím setét lett és mindig setétebb -
Aztán világos csillagok kelének -
S szivem úgy érzé, mintha csak rá nézne
A sok csillagnak bűvös szemefénye.
„Óh jöszte! Jöszte!” híva szólt a szellő.
„Jer el velem, felviszlek téged, fel!
- Oh nem! – feleltem – e súlyos ruhámmal,
Te lenge szellő, nem nem birsz engem el. -
S szivemben csengett, zengett: jöszte! Jöszte!
- Nem mehetek, kiálték kínosan -
Ha hisz, oh menny! Miért nem hisz egészen
Hogy szállhassak szabadon, boldogan!
Ha hisz, oh menny! Ha terhét már megérzém
E földi létnek, mely ah! Oly nehéz:
Tovább ne hagyj már küzdenem a porral
Lelkem midőn már rejtekidbe néz…
Hallád imámat?…
s megzendül egy ének…
„Csillagvirágnak fogadunk be téged.
Ki földön idegen, mennyben hazát talál,
Te hozzánk tartozol, mert szeretni tudál.
Ki mindig könnyezél, itten örülsz -
Jer, jer, kiszenvedett, itt üdvözülsz,
Itt megpihensz! -
É fénybarázdát hagyva
Maga után, egy csillag hull alá…
Épen előttem… s szól: helyest csináltam! -
S a por mezéből, én, a mint kiváltam,
Feleltem: Már megyek!...

Forrás: Koszorú – Hetilap a szépirodalom s átalános miveltség köréből. 3. évf. Első félév. 7. sz. Szerkeszti Arany János. Pest, Nyomatott Emich Gusztáv Magy. Akad. Nyomdásznál l865.