![]()
„Ég, föld erős ura, látom hatalmadat
Midőn zúg a vihar, melyet fuvalla szád!
A tenger forr, üvölt, - a hab heggyé dagad,
És martaléka lész a védtelen naszád;
Mig a szem elvakul, a szivütés megáll:
Villámos fellegek gyors csattanásinál.
Látom haragodat. – Látom jó kedvedet
A békén mosolygó reggelnek idején!
A part üdül s virít, zöld lombja integet,
Fény s nyúgalom van a bősz háborgás helyén;
De a csend gyönyöre, a vész rémségei
Lelkemet csak alig bírják érinteni!
Oh, mert én rab vagyok, meglánczolt gályarab,
Éltem, vérem s erőm a más tulajdona;
Bírám a porkoláb, törvényt korbácsa szab,
Mit, hogy serény, hálás és hű legyek: fona;
És ő csudálkozik, - s felbőszül ellenem:
Hogy szépen, boldognak nem vallom életem!
Tűrök sokat, nagyot, - és tűrnek társaim,;
Vérzünk, de hallgatunk, - súlyos, de evezünk;
Ha vad vihar forgat habok torlásain,
S nyög a tanácstalan rémület: „elvesztünk!”
Ha örvény és halál tátongnak fel vadul:
A gyarló nép s hajó általunk szabadúl.
Mi küzdünk, hatolunk nagy messze partokig
A bálványért, melyet a száj kincsnek nevez,
És sülyedésig a hajó megrakodik…
Dőzsölni, el, haza! Rab, most evezz, evezz!
És a merény dicse, a kincs, a kéj övék..
Gúny és sovány falat azé, ki küzködék.
Mindez gyötrő s nehéz; - mégsem fohászkodom
Könnyítésért hozzád, létünk erős ura!
Hogy tunyán meg birjak nyugodni sorsomon,
S könnyen lépjek vele öngyilkos alkura.
Inkább keblem legyen tenger mely forr, zajog,
Tartsák ébren s lázban örvények, viharok.
Oldj fel, ha már elég, s bölcs czélod engedi,
Ha nem: gyötrelmitől rabságom meg ne foszd!
Lelkem marczongja kin,- testem láncz kezdje ki…
Mert elvesztem, mihelyt megszoktam a gonoszt;
Oh a míg rab vagyok, legyek rab igazán,
Tessék a szó ha szid, és bosszantson ha szán.
Oh uram, hivlak a viharban titkosan!
Csak tégedet keres ajkimról a fohász…!
Roskadnak térdeim, reám hullám zuhan,
De szívem nem csügged, hitem nem tétováz;
Mig az ítéletre eljösz, én istenem,
Csak azt, hogy rab vagyok, ne hagyd felejtenem!”
Forrás: Koszorú – Hetilap a szépirodalom s átalános miveltség köréből. 3. évf. Első félév. 1. sz. Szerkeszti Arany János. Pest, Nyomatott Emich Gusztáv Magy. Akad. Nyomdásznál l865.
Jó szórakozást, töprengő, elmélkedő, ösztönző, vigasztaló, megnyugtató perceket kívánok az Irodalom-birodalomban! - Csicsada
2026. máj. 20.
Tompa Mihály (1817-1868): A gályarab fohásza
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése