2026. máj. 20.

Tompa Mihály (1817-1868): A gályarab fohásza

Barabás Miklós litográfiája (1847)
„Ég, föld erős ura, látom hatalmadat
Midőn zúg a vihar, melyet fuvalla szád!
A tenger forr, üvölt, - a hab heggyé dagad,
És martaléka lész a védtelen naszád;
Mig a szem elvakul, a szivütés megáll:
Villámos fellegek gyors csattanásinál.

Látom haragodat. – Látom jó kedvedet
A békén mosolygó reggelnek idején!
A part üdül s virít, zöld lombja integet,
Fény s nyúgalom van a bősz háborgás helyén;
De a csend gyönyöre, a vész rémségei
Lelkemet csak alig bírják érinteni!

Oh, mert én rab vagyok, meglánczolt gályarab,
Éltem, vérem s erőm a más tulajdona;
Bírám a porkoláb, törvényt korbácsa szab,
Mit, hogy serény, hálás és hű legyek: fona;
És ő csudálkozik, - s felbőszül ellenem:
Hogy szépen, boldognak nem vallom életem!

Tűrök sokat, nagyot, - és tűrnek társaim,;
Vérzünk, de hallgatunk, - súlyos, de evezünk;
Ha vad vihar forgat habok torlásain,
S nyög a tanácstalan rémület: „elvesztünk!”
Ha örvény és halál tátongnak fel vadul:
A gyarló nép s hajó általunk szabadúl.

Mi küzdünk, hatolunk nagy messze partokig
A bálványért, melyet a száj kincsnek nevez,
És sülyedésig a hajó megrakodik…
Dőzsölni, el, haza! Rab, most evezz, evezz!
És a merény dicse, a kincs, a kéj övék..
Gúny és sovány falat azé, ki küzködék.

Mindez gyötrő s nehéz; - mégsem fohászkodom
Könnyítésért hozzád, létünk erős ura!
Hogy tunyán meg birjak  nyugodni sorsomon,
S könnyen lépjek vele öngyilkos alkura.
Inkább  keblem legyen tenger mely forr, zajog,
Tartsák ébren s lázban örvények, viharok.

Oldj fel, ha már elég, s bölcs czélod engedi,
Ha nem: gyötrelmitől rabságom meg ne foszd!
Lelkem marczongja kin,- testem láncz kezdje ki…
Mert elvesztem, mihelyt megszoktam a gonoszt;
Oh a míg rab vagyok, legyek rab igazán,
Tessék a szó ha szid, és bosszantson ha szán.

Oh uram, hivlak a viharban titkosan!
Csak tégedet keres ajkimról a fohász…!
Roskadnak térdeim, reám hullám zuhan,
De szívem nem csügged, hitem nem tétováz;
Mig az ítéletre eljösz, én istenem,
Csak azt, hogy rab vagyok, ne hagyd felejtenem!”

Forrás: Koszorú – Hetilap a szépirodalom s átalános miveltség köréből. 3. évf. Első félév. 1. sz. Szerkeszti Arany János. Pest, Nyomatott Emich Gusztáv Magy. Akad. Nyomdásznál l865.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése