Fördős Dávid (1787-1866): HAJÓ-SZENTELÉS a kőröshegyi Balatononn

Méltóságos CLAM GALLAS ALOYZIA, Széchényi Grófné Ő Nagyságához

Rémitő hangonn tsattogva
Dördültek meg az egek;
Tolongtak Kelettől fogva
Nyúgotig a fellegek.

Egymást űzve hasogatták
A gyors szikrák a setét
Felhőt, s lángok boritották
A bús ég kerületét.

Zuhogva ömlött a zápor,
S hullámot tolt egyszerre,
Rá rohanvánn a szél-tábor
Zúgva s mormolva erre;

A mord Balaton is neki
Zöldült, s babja kitsapott,
S felforrt zúgó örvénnye, ki-
Hányt köveket, s iszapot. -

Már! Már – korholták az eget
Feldagadt hullámjai,
Majd feneketlen üreget
Tártak elnyilásai.

Rejtekbe bújt minden állat,
Dühösködvénn a szélvész,
Tsak maga, bámúlva állott
partjánn, a rémült révész.

Azt vélte, hogy még darabja
Sem marad a hajónak,
Midőn neki rohant habja
A háborodott Tónak. -

Hát egyszer, - ah Szent Istenek!
És ah visszajött remény!
Ah megkérleltetett egek!
Mitsoda szép Tünemény!

Egy angyal az árbotzfára
A felhőkből leszállott, -
Intett, s egy pillantására
A zivatar megállott,

S így szóllott: „Ah bús Természet!
Öltözzed fel pompádat,
Te is Kelet és Enyészet!
Derittsed fel ortzádat;

„Az örömben részt vegyetek,
S mosolyogjatok egek!
Idvezlő Éljent zengjetek
Ti is lantos seregek!

„A Grátziák Asszonyának
A ki Ő Méltóságának
Tesszük a Tiszteletet;

„E vitorlánn viríttsanak
Koszorúm levelei, -
A Hajnalnak lottsanjanak
Rá újjitó tseppjei.

„Játtzadozzanak a szellők
Virági árnyékábann,-
Háljanak minden éjjel ők
Félig nyilt bimbójábann. -

„De ni! Rakják tsillagokból
A Grófné Nevét ki, - ah!
Miképp tündököl azokból
E Név ALOYZIA.

„Ditső Név! Ah! Te légy ennek
A Hajónak vezére,
Tsillagid tündököljenek
Mindég e Tó vizére.”

Így szóllt s eltónt. – E szózaton
A hullámok indúltak,
S szeliden az ősz Balaton
Partja alá simúltak;

Nimfák vig lubitzkolása
Tsobbant a hajó mellett,
A hab is sibogott rá, s a
Nap öröm-fényt lövellett.

A buborékok tükrébe
Az ég lekatsingatott,
S mosolygott ő; mert fénnyébe
A nap ferdett maga ott. -

Éljen a Grófi Ház! Éljen! -
Lantom is ezt hangzotta,
Mig a Hajót, benn a  méjjenn,
A katzér szél ringatta.

Fördős Dávid: Külömbkülönmbféle versek . Kőröshegyenn TEK. NEMES SOMOGY VÁRMEGYÉBENN. Debreczenbenn Nyomtatta Tóth Ferentz. 1827.