Dózsa Dániel (1821-1889): Hárskürt hangja

Fenn a tetőn
Kürtszó hallszik,
Lenn a völgyben
Minden alszik;
Csak egy lánynak nincsen álma,
Ugy hallgat a kürt szavára.

Egyszerü dal,
De melegen
Fogja fel a
Hű szerelem;
Csak az érzi a kihez szól,
Hogy egy egy dal mit panaszol.

Messze száll a 
Hárskürt hangja,
Minden hegy völgy
Visszaadja…
Régi hang ez, ős csatákról,
Elhalt szivek fájdalmáról.

Régi a dal,
Új a bánat,
Mely hangjain
Visszatámad;
S beszél ismét bús csatákról,
Élő szivek fájdalmáról.

Ne sirj lány a
Kürt szavára,
Eljő hived
Nem sokára,
A mit ő fuv, úgy tanulta,
Talán nem is könnyez rajta.

Áthagyja a
Nemzet nyelvét,
Igy hagyja át
Ős keservét…
Sokszor sir rá a ki hallja,
S nem is érzi a ki dallja.

Sokszor vigan
Van a czigány,
Mig a szivünk
Szakad dalán…
S nem tudja frank, olasz, német -
Mi fáj a magyar lelkének!

Forrás: Dózsa Dániel versei. Első kötet. Makfalvi id. Dózsa Dániel özvegye M. Déllői Jármi Károlinának gyermeki tisztelete s szeretete jeléül ajánlja AZ ÍRÓ.  Kolozsvár 1859.