Gr. Dessewffy József (1771-1843), Kazinczy Ferencznek* (1819)

 
Hatszor tiz őszt, érdem s üldöztetés között
Bú, s gonddal fáradtan átélő barátom,
Minden idő-perczed nekünk gyümölcsözött,
Minden óra téged uj diszben öltözött,
Halhatatlan! Könnyen sirnak indulsz, látom.

Az epés kajánság fogát eltördelte
Gyémánt tartósságu s fényü érdemeden,
Rágott, rágott, de csak ön rozsdáját nyelte,
Minden harapással reptedet emelte,
Nem ejthetvén csorbát, ő csorbult lelkeden.

Mig e nyögő haza termend fris virágot,
Ragyogó napfény fog rajtunk tündökleni,
S hevével érlelni édes szöllőágot,
Hogy ránk is cseppentsen egy kis boldogságot,
Kedve lesz a neved, hired fog fényleni.

Azért hurczoltatál fogságról fogságra,
Hogy a külföldön is lánczinkat nézhessék,
Sőt itthon is szántak sok méltatlanságra,
Vagy hidegen néztek a szép fáradságra,
A pulyák, - a nagyot hogy eltemethessék.

Ápolva-gerjesztő jutalom hijjával,
Mely másutt a lelkes főket koronázza,
Hányszor jelenél meg a irigy mocskával,
Hányszor vágott ő meg astag ostorával,
Ő, - a ki a homályt a fény közt hajhássza.

Tövid Idvezítőnk gyászos koronája,
Anitosz Socratest bürökkel kinálta,
De fenn áll Megváltónk kedves oskolája,
Él még a bölcs Socrat, a bölcsek példája,
Mindakettőt a nép megölte, s csudálja.

Néked is a tisztább maradék hágtatni
Fog könnyel áztatott oltárt, meg oszlopot,
Midőn a magyar sziv reményt fog forgatni,
Minden magyar ajak magyar szót hallatni,
S nem lesz a durva, ki magyar tejet szopott.

Ekkor magzatidban meg fognak ösmerni,
Velek együtt minket hogy szebbre neveltél,
Nem lehet mindenkor az óban heverni,
Javitál, - nem rontál, - midőn kezdtél merni,
S a jövendőnek is bölcsen megfeleltél. -

Forrás: Koszorú – Hetilap a szépirodalom s átalános miveltség köréből. 3. évf. Első félév. 10. sz. Szerkeszti Arany János. Pest, Nyomatott Emich Gusztáv Magy. Akad. Nyomdásznál l865.