Szász Béla (1840-1898): A jó tanúk (Gruppe Ferencz)

 

Nyujtsd kis kezed, másszunk a hegyre;
Ő idenyujtá s indulánk,
Setét tölgylombtól béfedezve -
Szivünkben úgy égett a láng!

És megnyugvánk egy csöndes helyen
A hársak lugosa alatt;,
Ah, még csak ránézni se’ mertem,
Ajkamra nem jöttek szavak…

De fönn a csúcson, ah, mi kéj volt!
A tenger és a föld előtt, -
Lángolt a nap, kéklett az égbolt,
S a szellő hűs-csevegve jött.

Ott fölpattant ajkunknak zára,
Csók volt a mivel feltörők,
- Azt hiszem jobb tanuk láttára
Kötésünk meg sem köthetők!

Forrás: Koszorú – Hetilap a szépirodalom s átalános miveltség köréből. 3. évf. Első félév. 12. sz. Szerkeszti Arany János. Pest, Nyomatott Emich Gusztáv Magy. Akad. Nyomdásznál l865.