Szász Béla (1840-1898): Az erdő vigasza (Fankl Lajos)

 
Az élet sürgő, vad zajátol
Szived ha bánat tépi szét:
Keresd, az emberektől távol,
Keresd az erdő rejtekét.

Jól ismerik a fák, a sziklák
A bánatot, jól ismerik:
vihar, villám sokszor hasítják,
Sokszor törik meg sziveik’…

Nem szóval vigasztalnak ők meg,
Mint a részvétlen emberek:
De viszhangjukban véled nyögnek,
S hallgatva nyugszanak veled...

Forrás: Koszorú – Hetilap a szépirodalom s átalános miveltség köréből. 3. évf. Első félév. 12. sz. Szerkeszti Arany János. Pest, Nyomatott Emich Gusztáv Magy. Akad. Nyomdásznál l865.