Hull az emlék könnyű fátyla
Multba tünő bus időkre…
Míg meg nézzük csak előre
Eljövendő esztendőre!
Ami bú volt: elfeledjük,
A gondokat eltereljük,
Az a szívünk sóhajtása:
Áldás hulljon minden házra.
Öröm legyen s ne sötét gond,
Hogy mit is hoz majd a másnap,
Teljen munkában a hat nap,
S vig derűben a vasárnap.
Legyen béke palotákban
És kunyhóban egyaránt,
Vegyenek el feleségül
Minden ifju szép leányt.
A kis gyerek csak nevessen,
Az uj év ne hitegessen.
Hozzon nekünk sikereket
És ne hozzon több adót,
Ne legyenek siránkozók,
Csak jókedvű vigadók.
Alperesek, felperesek
Nyerjék meg a pereket,
Valamennyi primadonna
Kapjon pompás szerepet.
Hivatalnok: lépjen elő,
Aki stréber: legyen bátran
Ez évben is előkelő.
Zeneszerző komponáljon,
Bárhol is, de megtaláljon
Sok vidám melódiát,
Soha be ne szekundázzon
Ez évben a kis diák.
Lássunk végre egy kis készpénzt,
Legyen bőség, jó egészség,
Bort igyon az utonjáró,
Akár szegény, akár báró,
Csak egy könnycsepp se remegjen,
Ott röpüljön, ott lebegjen
Városok, faluk felett
Az áldó, a megbocsátó,
Fehér angyalszárnyon szálló
Mindenható szeretet.
*
Én pedig e mostoha
Idők szerény lantosa,
Bucsuzom e daltól, rímtől,
Hanem előbb tiszta szívből
Ifjak, vének, fiuk, lányok:
Boldog ujévet kivánok!
Forrás: Színházi
élet XX. évf. 1. sz. Bp., 1929. dec.
29.-1930. jan. 4.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése