Itt
él és dolgozik évtizedek óta közöttünk a százféle elfoglaltságú Harsányi Zsolt.
Ismerjük darabjait, cikkeit, verseit, novelláit, fordításait, tanulmányait,
kritikáit és most megtudjuk, hogy őt magát – nem ismerjük.
Egy
véletlenül felütött régi irodalomtörténetben érdekesnél érdekesebb adatokat
találtunk – Harsányi Zsolt írói múltjából. Mindenekelőtt kiderült, hogy
Harsányi Zsolt írói múltja nem néhány évtizedes, de hatszáz éves.
A Harsányi-családnak
majdnem minden egyes tagja hatszáz év óta író és költő.
Harsányi
Zsolt szívesen vállalkozott arra, hogy az író-ősök történetét elmesélje nekünk.
Lexikonok, irodalomtörténeti munkák, régi feljegyzések, könyvek, megsárgult
királyi adománylevelek és metszetek kerülnek
elő: a világ legrégibb íródinasztiájának dokumentumai.
Mindenekelőtt
megtudjuk, hogy a Harsányiakat ezernégyszázban még nem Harsányinak, hanem Literatusnak hívták. Tehát már a nevük
is irodalmi volt.
-
Kezdjük a nemesi könyvön, amit a magyar gótai almanachnak csúfolnak -, mondja
Literátus Harsányi Zsolt. Itt – többek közt – ez áll:
1467-ben
I. Mátyás király sárospataki és kisharsányi Literatus Mihálynak adományozta
Kisharsányt. Bocskay István fejedelem
1606-ban sárospataki és kisharsányi Literatus Benedeknek és gyermekinek: István,
Tamás és Juditnak régi nemességét
megerősíti, mely nemeslevél Zemplén megyében hirdettetett ki. 1609. június
19-één pedig II. Ferdinánd király
ugyancsak István, Tamás és Juditnak nyitott címeres nemeslevelet adományozott.
1786. június 19-én a Küküllő megyében lakott József, László, István és Benedek
nemessége legfelsőbb helyen igazoltatott. Stb., stb.
*
Kik
tehát azok a „literátus” ősök, akiktől Harsányi Zsolt író-tehetségét örökölte?
-
A család büszkesége Harsányi István.
Az
adatokat azonban már Szinnyei nagy Irodalomtörténetéből olvassa föl Harsányi
Zsolt:
-
1630-ban született. (Itt tanulóéveinek leírása következik.) Mikor a
protestánsok üldöztetése megkezdődött, ő is törvényszék elé került. (1674.
március 5.) A megidézettek ügyében bátran szót emelt. Április negyedikén
fejének és minden javainak elvesztésére ítéltetett. A térítvények aláírását
megtagadta, ezért tömlöcre vetették és két hétig kínozták. Május 30-án Leopold
várába vitték, vasra verve tíz hónapig sanyargatták. 1675-ben gályarabul adták
el Nápolyban. Két hónapig szenvedett gályán a többiek közt. Ekkor a gályához
való láncolást elengedték neki. Ettől kezdve nem viselt bilincseket lábain.
1676-ban megszabadult és Zürichbe ment. Itt írta meg üldöztetése történetét. Cavater János felszólítására élete
némely utóbbi eseményeit is megírta.
-
Munkái: Disputatio Theologica
1663-ban Groningenben jelent meg. Kéziratban maradt a Narratio brevis. A zürichi egyetem könyvtárában látható képe,
amelyet Barabás Miklós lerajzolt. Ez
a rajz Bécsben meg is jelent.
-
A következő író Harsányi Gáspár
(akinek csak négy verse jelent meg, ezerhatszáznyolcvanháromban. Harsányi Ábrahám és Harsányi Ferenc már termékenyebbek. Kortársak voltak és ugyanabba a
lapba dolgoztak mindketten. A Hedera
Poeticaban jelentek meg latin nyelvű költeményeik. (Debrecen, 1686.)
Ábrahámot később katonák ölték meg. Nem tekintették benne a költőt! Ferenc „Epicidium…”-át számon tartja az
irodalom.
-
Ismét egy Harsányi István következik.
„Exercitatio” című munkája 1710-ben
jelent meg Zürichben.
(A
magyar írók külföldi sikerei úgy látszik nem is olyan újkeletűek. Igaz, hogy
akkor még nem magyarul írtak a magyar írók, hanem latinul.) Az ősök sorozata
folytatódik:
-
Harsányi Sámuel már világibb
irodalommal foglalkozott. Testőr volt II.
József alatt. „Érzékeny mesék”
címmel adta ki első könyvét – 1794-ben -, amelyet Eszterházy Miklós herceg testőrfőhadnagyának ajánlott.
-
Harsányi András Bessenyey György kortársa és barátja volt. Őt azonban kifelejtették
az irodalomtörténetből. Klasszikus verseket fordított magyarra.
*
-
A születés sorrendjében Harsányi Pál
következik, a nagyapám. 1806-ban született és 1883-ban halt meg. Én már nem
ismertem, négy évvel később születtem.
-
Munkatársa volt Kossuthnak az Országgyűlési
Tudósítások szerkesztésében. Első költeménye a Sas-ban jelent meg: „A
buslakodó géniusz Gyömrőn”. Huszonhat éves korában volt egy vitája
Kazinczyval. Irodalmi témáról vitatkoztak. Megjegyzem, nem neki, hanem
Kazinczynak volt igaza.
(Ezt
nevezik objektivitásnak!)
-
Munkatársa volt a Jelenkornak, a Társalkodónak, a Magyar Élclapoknak, a „Sürgöny”-nek,
sőt „Mulattató” címmel maga is
folyóiratot adott ki. Lapját – mint Bródy
Sándor a Fehérkönyvet – egyedül írta.
Tizenkét kötete jelent meg.
-
Lefordította Moliére „A képzeletben beteg” című vígjátékát.
Nem tudom, hol játszották. „Körjátékok,
Zálogosdik, Cikafélék; Mesterségek, Zálogváltások” gyűjtőcím alatt írt
különlegesen érdekes munkát. Azt mondhatom, hogy ez volt az első magyar Színházi Élet. Rengeteget írt még ezenkívül,
mindenhova dolgozott, lapokat alapított, fordított, sorozatokat indított meg,
vitákat folytatott, politizált…
(Röviden:
méltó elődje volt Harsányi Zsoltnak.)
-
Író nagyapám halála után színész lett – veti közbe az író-unoka. – Címeres
portréja ugyanis a Noszty-fiúban „lépett fel”, ahol egy ilyen képre volt
szükség a második felvonásban.
*
-
Harsányi Sándor következik. 1832-ben
született. Szépapja, aki százhúsz év előtt Orosházán letelepedett, református
volt. Minthogy ott nem volt református egyház, az ágostai evangélikus templomba
járt és így minden formalitás nélkül áttért. Ma is tartom utódjaival a
rokonságot. Sándor földrajztudós volt. „Általános
földrajz”, „A Magyar-Osztrák birodalom
földrajza” és „Vezérkönyv” című
könyvei jelentek meg. Az első kettő 1881-ben egyszerre.
-
Van még egy Harsányi Sándor. Csak
egyházi irodalmat művelt. Beszédei, vitairatai mind megjelentek. Ennek a fia:
szintén Sándor, Clevelandban lett
lelkész és könyvei is Amerikában jelentek meg. Egyébként a Pesti Naplónak is munkatársa volt. Nem is tudom, mikor halt meg.
-
A családfa Harsányi Gusztáv debreceni
kúriai bíró és –természetesen író birtokában van. Harsányi Gusztávnak is
megjelent már néhány könyve, számomra legérdekesebb közöttük a „Töredékek egy magyar református lelkész
hányatott életéből” című regényes munka, amelyet apjáról, Harsányi Sámuelről írt. Sámuel volt az
első református tábori lelkész. Talárját
a pesti Nemzeti Múzeum őrzi. Harsányi
Sámuel Milánóban házasodott és igen érdekes hölgyet vett el: Johanna von Büttinghausent, aki
hallatlanul gazdag nő volt.
Harsányi
Zsolt édesapja volt az egyetlen ennyi „literátus” ember között, aki valamilyen
más művészettel foglalkozott. Nem írt,
hanem festett. Néhány komoly figyelmet érdemlő pasztelljét és akvarelljét
őrzi otthon fia. De másban is eltért a hagyományoktól: nem készült papnak,
huszártiszt volt.
A
női ágban is akadt egy-két tollforgató ember. Az egyik közülük a múlt század
leghíresebb anekdota-mestere volt. Színházat is csinált, Törökbálinton, a
sváboknak. Előadásra azonban már nem került ebben a színházban sor. Kisült ugyanis
az, hogy a színházból csak a sok titkot sejtető függöny és a nézőtér készült
el. Mögötte nem volt semmi. Az előre elkészített lovakon tudott csak a tréfás
kedvű színigazgató az egybegyűlt lakosság felháborodása elől menekülni.
*
Következik:
Harsányi Zsolt. Született 1887.
január 27-én Korompán.
-
Első munkám – meséli – nagyon jól sikerült. A
Sárospataki Főiskola Kazinczy-díját nyertem el tizenhét éves koromban. Ezt
a díjat a Tudományos Akadémia ítéli oda. Egyébként az akadémia még egyszer
kitüntetett: A Vojnich-díjjal.
-
Következik a húgom: Gosztonyi Mihályné
Harsányi Gréte, aki Bükky Mihályné
néven ír cikkeket, novellákat az Új
Időkbe, Pesti Hírlapba. Most jön egy igen tehetséges regénye a Magyarságban.
*
Ilyen
ősök és íróelődök után Harsányi Zsoltnak kötelessége volt gondoskodni
utódjáról.
-
Tényleg, a fiam: András is író –
meséli. – Első nagy munkája sajnos befejezetlen maradt. Harminc fejezetre
terjedő regénynek készült ez. Két hőse volt: Két indián törzsfőnök. Az egyik
maga az író, a másik Winnetou. A regény azért maradt abba, mert a két törzs
háborúba keveredett egymással és a fiam nem tudta eldönteni, hogy ki győzzön.
Winnetout sem volt bátorsága még regényben sem legyőzni, azt pedig nem akarta,
hogy őt győzzék le.
-
Ma már csak egyházi irodalommal foglalkozik, mert papnak készül.
*
A
hatszáz éves író-dinasztia következő hatszáz évéről a Színházi Élet egyik
későbbi számában fogunk beszámolni.
PÁN IMRE
Forrás: Színházi élet
XX. évf. 7. sz. Bp., 1930. febr. 9-15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése