Örömmel
fogadtam a Színházi Életnek azt az ajánlatát, hogy országos műkedvelőversenyt
rendez a Nem élhetek muzsikaszó nélkül
című darabomból.
Ez
a darab a magyar életnek egy otthonról hozott zsánerképe. Egy olyan életkép,
amelyet én magam átéltem, s amelyben igen jól éreztem magamat. A három öreg
néni, Zsani néni, Mina néni, Pepi néni, három nővér az én életemből, egyik, a
jóságos Pepi néni, gyermekeim dédanyja volt s mindhárom kedves nénihez a
szeretet és tisztelet fűzött. Mikor megírtam a történetüket, már ők nem éltek,
de éltek az én emlékemben, a lelkemben, ahogy él az emberben az elmúlt élet,
együtt a jelenvalóval. Ugyanígy emlékké válunk mi magunk is egy idő múlva, de
élni fogunk még az utánunk következők életében.
Öröm
volt nekem a Színházi Élet ajánlata, mert ezzel valósággal teljesedik az a
vágy, az az álom, hogy bárcsak még egyszer elvillanna előttünk az az elmúlt
bűbájos világ, amelynek a bajait, s terheit ma már nem érezzük, csak az
édességét, a gondtalanságát és a bizalmas melegét. Ha a magyar vidék úri
műkedvelő társaságai eljátsszák ezt a darabot, ők még a saját szüleiknek s
nagyszüleiknek világát fogják a darabban újraélni. Még mindenütt megvannak a
nyolcvanas évek bútorral egy-egy kedves lakásban, még emlékeznek az öreg nénik
a ruhákra s a modorra, ahogy éltek azokban a régi jó időkben.
Ennek
a darabnak az előadása műkedvelők részére nem nehéz. Összesen két díszlet van.
az öreg nénik szobája, amely régi holmikkal van telezsúfolva. Ezen a szobán
érezni kell, hogy húsz-harminc év óta semmit sem változtattak benne, hiszen még
a gombos csésze is azon a helyen van a kredencen, ahol húsz évvel ezelőtt.
Lajos bácsi a huszonkét évvel ezelőtt itt hagyott fél darab plajbászát ott
találja, ahol akkor hagyta. Mert ugye mindenki emlékszik, hogy a nagymamáknál
mindig volt egy törött fülű szép régi csésze, amely ócska gombokkal volt tele.
A
másik szoba még egyszerűbb. Az első felvonásban csak a puszta falak vannak,
néhány képpel, mert a házi bál miatt a bútorokat kihordták, s a negyedik
felvonásban néhány bútor van benne összesen, mert ebben az időben már a
fiatalok modernebbek voltak.
A
ruhákat a Nemzeti Színház régi divatképek alapján a legnagyobb gonddal
állította össze. De az ómamák még jobban tudják, hogy s mint volt s minden
műkedvelő társaság pompásan össze fogja szedni a szükséges ruhákat s
modelleket.
Még
csak azt tehetem hozzá, hogy ez az országos körút remek képét fogja adni a
magyar intelligencia munkájának. Magyarország tele van tehetségekkel. A
csákvári földmívesek most értek el Budapesten szenzációs sikert a maguk kedves
játékával. Meg vagyok győződve, hogy az egész ország új színt fog kapni ettől a
műkedvelőversenytől.
Forrás: Színházi
élet XX. évf. 5. sz. Bp., 1930. jan. 26-febr.
1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése