Móricz Zsigmond: A magyar műkedvelőkhöz!

Örömmel fogadtam a Színházi Életnek azt az ajánlatát, hogy országos műkedvelőversenyt rendez a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című darabomból.

Ez a darab a magyar életnek egy otthonról hozott zsánerképe. Egy olyan életkép, amelyet én magam átéltem, s amelyben igen jól éreztem magamat. A három öreg néni, Zsani néni, Mina néni, Pepi néni, három nővér az én életemből, egyik, a jóságos Pepi néni, gyermekeim dédanyja volt s mindhárom kedves nénihez a szeretet és tisztelet fűzött. Mikor megírtam a történetüket, már ők nem éltek, de éltek az én emlékemben, a lelkemben, ahogy él az emberben az elmúlt élet, együtt a jelenvalóval. Ugyanígy emlékké válunk mi magunk is egy idő múlva, de élni fogunk még az utánunk következők életében.

Öröm volt nekem a Színházi Élet ajánlata, mert ezzel valósággal teljesedik az a vágy, az az álom, hogy bárcsak még egyszer elvillanna előttünk az az elmúlt bűbájos világ, amelynek a bajait, s terheit ma már nem érezzük, csak az édességét, a gondtalanságát és a bizalmas melegét. Ha a magyar vidék úri műkedvelő társaságai eljátsszák ezt a darabot, ők még a saját szüleiknek s nagyszüleiknek világát fogják a darabban újraélni. Még mindenütt megvannak a nyolcvanas évek bútorral egy-egy kedves lakásban, még emlékeznek az öreg nénik a ruhákra s a modorra, ahogy éltek azokban a régi jó időkben.

Ennek a darabnak az előadása műkedvelők részére nem nehéz. Összesen két díszlet van. az öreg nénik szobája, amely régi holmikkal van telezsúfolva. Ezen a szobán érezni kell, hogy húsz-harminc év óta semmit sem változtattak benne, hiszen még a gombos csésze is azon a helyen van a kredencen, ahol húsz évvel ezelőtt. Lajos bácsi a huszonkét évvel ezelőtt itt hagyott fél darab plajbászát ott találja, ahol akkor hagyta. Mert ugye mindenki emlékszik, hogy a nagymamáknál mindig volt egy törött fülű szép régi csésze, amely ócska gombokkal volt tele.

A másik szoba még egyszerűbb. Az első felvonásban csak a puszta falak vannak, néhány képpel, mert a házi bál miatt a bútorokat kihordták, s a negyedik felvonásban néhány bútor van benne összesen, mert ebben az időben már a fiatalok modernebbek voltak.

A ruhákat a Nemzeti Színház régi divatképek alapján a legnagyobb gonddal állította össze. De az ómamák még jobban tudják, hogy s mint volt s minden műkedvelő társaság pompásan össze fogja szedni a szükséges ruhákat s modelleket.

Még csak azt tehetem hozzá, hogy ez az országos körút remek képét fogja adni a magyar intelligencia munkájának. Magyarország tele van tehetségekkel. A csákvári földmívesek most értek el Budapesten szenzációs sikert a maguk kedves játékával. Meg vagyok győződve, hogy az egész ország új színt fog kapni ettől a műkedvelőversenytől.

Forrás: Színházi élet  XX. évf. 5. sz. Bp., 1930. jan. 26-febr. 1.