Egyre
érezhetőbben bukkan fel mindenütt a világon a vágy, hogy a jazz-muzsika helyett
valami új muzsika adassék a milliók szükségletének. Itt is, ott is felmerülnek
próbálkozások a színpadon, amelyek az operettzenét vissza akarják vezetni a
békebeli nagy lélegzetű keringőkhöz, az érzelem romantikus nagy horizontján
szárnyaló finálékhoz. És most egy bécsi újságtudósítás arról értesít bennünket,
hogy ott, a keringő klasszikus városában, Strauss és Lanner hagyományos
székhelyén, kétszer schillinges pályadíjat tűztek ki egy igazi szép keringőre,
kimondottan a jazz ellen s a pályadíjat olyan bizottság fogja odaítélni a
nyertesnek, amelyben Lehár Ferenc, Kálmán Imre és Strauss Oszkár is helyet
foglalnak.
Nem
lehet tagadni, hogy a jazz közeledik ahhoz a ponthoz, ahol kiélte magát. Ez
természetes. A jazznek olyan történelmi hivatása volt, amelynek mandátuma nem
terjedt túl egy felvonásközön.
A
jazz eredetében népies muzsika. Egy vad nép nemzeti parasztmuzsikája: a
négereké. Amerikából érkezett hozzánk, de nem onnan indult el, hanem Afrikából.
Titokzatos és vad totem-ünnepek vallási muzsikája, a torz
Forrás: Színházi
élet XX. évf. 3. sz. Bp., 1930. jan.
12-18.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése