Mednyánszky László (1852-1919): Levelet író katona
Mi itt a Donnál ébren őrködünk,
bombazáporban virraszt a magyar,
Véres parázsként izzik a szemünk,
Ezer halált rejt: zizzenő avar,
Mi itt a Donnál híven őrködünk!
Az éjszakában csendben zúg a szél,
Sok messzi sóhajt hoz felénk talán,
Gyermekkacajról, napfényről mesél
Úgy-e, most Te is izensz jó Anyám?
Az éjszakában csendben sír a szél.
Fejünk felett a kéklő csillagok,
Ezüst gyíkocska lent a nagy folyó.
- Kedveseink, jaj, sokat írjatok
S ne legyen otthon senki áruló! –
Fejünk felett gyémántos csillagok.
Nehéz a várta, mégsem csüggedünk,
Bár ólomlábon jár itt az idő,
Mi itt a Donnál ébren őrködünk.
- Ne legyen, jaj, most otthon pártütő! –
Nehéz az őrség, mégsem csüggedünk.
Tábori
posta 220-24. BALOGH
BÉLA zászlós
Forrás: Uj Idők XLVIII.
évf. 43. sz. Bp., 1942. okt. 24.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése