Az úton, hol eddig haladtam,
Most már visszafelé megyek.
Amit elértem, mind feladtam,
Messzi maradtak a hegyek.
Most magaslatokról lejöttem,
Élek együgyű nép között,
Holmimat batyuba kötöttem
S mindig máshová költözök.
Most is búcsúra szól az ének,
Magam vagyok s oly társtalan!
Csak tévedéseim kísérnek
Az úton, mi még hátra van.
Csak tévedéseim kísérnek
Nem indul senki sem velem,
Míg ama kapuhoz nem érek,
Hol ki van írva: Kegyelem.
Forrás: Uj Idők XLVIII.
évf. 43. sz. Bp., 1942. okt. 24.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése