Oly jó itt Véled meghitt kis vacokban,
a kályha mellett ülni kettesen
és hallgatni a tűz halk pattogását
és álmodozni,várni csendesen.
Szent áhítattal, szívdobogva várni
a Lángleányok táncát, énekét,
mint pattog vígan szerte szikrazápor,
mint zúg a szél ezer tündérmesét.
És nézni hosszan, szótalan ajakkal,
egymás kezét fogva a Tűzvarázst.
És megköszönni Istennek az áldott
nagy kincset: Az egymáshoztartozást.
Forrás: Uj Idők XLVIII.
évf. 43. sz. Bp., 1942. okt. 24.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése