Edwin
Ingleby: szegény falusi gyógyszerész fia. Az apa egyszerű bányászcsaládból
származik és keservesen nehéz utat kellett megjárnia, amíg gyógyszerész lett
belőle. A fiú jól tanul, ösztöndíjjal bejut egy kollégiumba, de módosabb társai
lenézik, nem tartják közéjük valónak.
Edwin
Oxfordról álmodozik, de amikor pályaválasztásra kerül a sor: gondokkal küzdő
apja csak egy szerényebb orvosi főiskolára tudja beíratni. Edwin eleinte
nehezen törődik bele abba, hogy álmainak Mekkájáról le kellett mondania, de
később, amikor közvetlen érintkezésbe kerül a betegekkel, egyre mélyebben érzi:
nem az a fontos, hogy hol tanul az ember, hanem az, hogy segítsen a
szenvedőkön. Az ambulancián, ahol először teljesít orvosi szolgálatot, forró
hálát érez azok iránt a szegény emberek iránt, akik az ő keze alá kívánkoznak.
Mélyen érzi a felelősséget is és izgalmasan csodálatosnak találja azt, hogy a
betegek bíznak benne. Szereti, hogy munkálja fegyelmet, becsületes odaadást
követel, és bőséges jutalmat talál nemcsak a betegek hálájában, hanem főképpen
abban a jóleső tudatban, hogy lelkes és lelkiismeretes munkát végzett.
Így
indul el a fiatal orvos a szegénységből a szegénységbe, a legszebb és
legnehezebb hivatás útján. Az olvasó tudja, hogy Edwin Ingleby sem lesz híres
és gazdag orvostanár, mint ahogyan névtelen falusi orvos maradt az író két
másik, szívünkhöz nőtt orvos-hőse: dr. Bradley és a Kicsi a világ dr. Selbyje. Az író maga is orvosi egyetemet végzett
és három felejthetetlen hősében, istenáldotta művészetével bizonyára olyan
orvost mintázott meg, amilyen ő volt, vagy amilyen szeretett volna lenni.
Francis
Brett-Young új regényét is Ruzitska Mária
fordította. Kitűnően.
Forrás: Uj Idők XLVIII.
évf. 43. sz. Bp., 1942. okt. 24.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése