Az egyik tegnap született,
És ma meghalt a másik –
Tegnap szívem úgy repesett.
S ma arcom könnyben ázik.
Mért van a földön mindig így,
Derűre folyton jő ború –
S mért mindig a tegnap a víg,
S mindég a ma a szomorú?...
Forrás: Uj Idők XLVIII.
évf. 43. sz. Bp., 1942. okt. 24.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése