Egy régi dal száll ablakom alatt,
Egy boldog korból boldog töredék,
Benne tűnt idők drága mosolya
És tűnt mosolyok tört emléke ég.
Hányszor daloltam ifjú hangjait,
Futva hozzá, míg lángom nem lohadt.
Most ő futott el ablakom alá
És ő énekli ifjúságomat.
Forrás: Uj Idők XLVIII.
évf. 43. sz. Bp., 1942. okt. 24.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése