Nevedet se fogja tudni,
akié leszel,
pedig annyi szép neved van,
ezer és ezer.
Mit tud arról más? Magad se
tudsz róla talán.
Álnéven fogsz éldegélni
hűs férj oldalán.
Hűs férj oldalán.
Hát a két szép szemedet majd
hogy szólítja más?
Alszik benne szólitatlan
sok szép csillanás.
Szép lesz a te szemed úgyis,
egy hibája csak,
hogy ezerszer szebb lehetne,
ha nem volna vak.
Ha nem volna vak.
Megvakulva fogsz te járni,
némán, süketen
és úgy fekszel ágyadon majd,
mint a hűlt tetem,
mert az alvó testedet se
szólítja nevén,
szívedet se, lelkedet se
senki más, csak én.
Senki más, csak én.
Forrás: Uj Idők XLVIII.
évf. 454. sz. 1942. nov. 7.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése