Száz év nagy próbatétel az időben,
megméretnek a tettek és dalok,
mindent kikezd az örök változás és
megmásulnak az eszmék, divatok,
mint szoknyák fodra, úgy válik ócskasággá
sok büszke címer, kokárda, lobogó,
ítélkezők ítélet előtt állnak,
szennyet, babért sodor a nagy folyó;
a történelem szüntelen áradása,
mely hullámhegyeket tornyoz és temet...
de Negyvennyolc s Petőfi csillagfénye
ma is ragyog a fél világ felett!
Ő szól ma is, ő zeng a nép nevében,
Petrovics és Hrúz Mária fia,
kinek szava egy évszázad szűrőjén
volt és maradt igaz prófécia;
beteljesültek mind a látomások:
jármát megúnva síkra szállt a nép!
Fújó paripák? Tüzetokádó gépek
perzselték föl a harcok mezejét,
és harcmező lett minden földi tájék,
lángolt a föld, a tenger és az ég,
és a hősöket egy közös sírnak adták,
benne porlad egy egész nemzedék!
Szűk lett a föld a holtak otthonának,
egész világ egy széles temető,
de teljesült Petőfi látomása:
megölt szívekből lángoszlop tört elő,
s pirosló zászlók erdeje leng a szélben,
rajtuk a Költő izzó jelszava:
- Világszabadság! s Keletről Nyugatra
repül e szózat forró dallama!
Száz év nagy próbatétel az időben,
megméretnek a tettek és dalok.
De új korunk bölcsője fölött fénylőn
ma is Petőfi csillaga ragyog.
Ő a Magyar, és versei színében
látja e népet széles e világ,
s feledteti tövisét és bogáncsát
e pusztaságban kivirult virág.
Világszabadság volt a lángolása,
de magyarul csendült ajkán a dal,
nagy Negyvennyolc s Petőfi forradalma
örökéletű magyar diadal!
Forrás: Várnai Zseni: Vers és virág – Versek, 1945-1972.
Szépirodalmi Könyvkiadó 1973.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése