Mint búzamezők,
ahogy fodrozódnak a szélben,
mint széles folyamok
a tavaszi hullámverésben,
úgy hömpölyög a nép a májusi menetben,
s ha árad a dallam milliók torkán,
mintha egy hatalmas tüdejű orkán
zúgatná harsogó kürtjeit.
Szák a város, és keskeny az utak medre,
túlárad rajtuk a néptömeg kedve
és minden teret elönt,
s mint folyóvizek a tengerekbe,
úgy ömlik a nép a nagy menetbe,
és új májust köszönt!
Így mentem én is, mint része a tömegnek
régmúlt májusokon, mint lángoszlop, lobogva,
s így mentem, mikor az első szabad május
sugarait a szívünkre dobta,
így vonultam végig Párizs utcáin
harmincnyolcban a francia néppel,
mikor itthon már börtön volt az ország,
s elteltünk a rabság keserű kenyerével.
Ott kint akkor még a Marseillaise-t énekeltük,
és öklök erdeje emelkedett a magasba,
zengett a kórus, betöltötte a várost
a néptenger mennydörgő hangzivatarja,
így mentem én idegen, francia dal ütemére
szabadabb milliók mámorából lopva,
s hogy hazagondoltam, belémfagyott az ének,
s lelkem tüzeit jégkönnyem eloltotta.
De mindez a múlté, ma már szabad a Május!
Nekünk is szabad már eláradni a fényben,
s tudom, e percben így vonul a tömeg
Moszkva, Párizs, London rengetegében,
így vonul a tömeg minden földrészen végig
egy lángoló eszme kohójában feloldva,
mint szikrázó acél, mely fölperzseli a múltat
s előreveti fényét szép, igaz holnapokra.
Így énekel a tömeg, így lobognak a zászlók,
így dobognak a szívek, egy ütemet dobogva,
így tárulnak a karok, így ölelik át a földet,
mint láncszemek, egymásba kapcsolódva,
így ünnepelnek a népek békét és szabadságot,
így tüntet a világ a háború ellen...
így születik a Holnap, ebben a tengermélyű
s egetostromló májusi menetben!
Forrás: Várnai Zseni: Vers és virág – Versek, 1945-1972.
Szépirodalmi Könyvkiadó 1973.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése