Hol van anyád, kis görög lányka,
mi van sötét szemedbe írva?
- Anyám a nagy hegyek közt harcolt,
nem tudom, merre van a sírja.
Beszélj apádról, görög lányka!
- Apám arcára nem emlékszem,
fegyvert fogott a szabadságért,
s azt mondják, ő elesett régen.
Hol az otthonod, görög árva?
- Otthonunk volt, de semmivé lett,
barna asztalunk, fehér kecskénk
piros lángokban porráégett.
Töröld le könnyed, görög árva,
anyád helyett anyákra leltél,
kigömbölyül majd gyönge tested
nálunk a Duna-Tisza
mentén.
- Ha majd erős lesz karom, lábam,
elég erős fegyvert viselni,
visszamegyek a nagy hegyekbe,
megölt anyámért megfizetni!
Egyél, igyál, kis görög árva,
örülj a tejnek és kenyérnek,
ne félj, apád, anyád helyébe
szabad népek fiai lépnek.
- Ha majd erős lesz karom, lábam,
beállok én is partizánnak,
s apám helyett a szabadságot
kiharcolom szegény hazámnak!
Ne félj, ne félj, kis görög lányunk,
milliók karja harcol érted,
új történelmet, hősi époszt,
homéri dalt ír most a néped!
- Ha majd erős lesz karom, lábam,
mégis beállok partizánnak,
szabad földben szebb lesz az álma
megölt apámnak és anyámnak!
Forrás: Várnai Zseni: Vers és virág – Versek, 1945-1972.
Szépirodalmi Könyvkiadó 1973.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése